Fuha, hát aki buzgón vallásos, annak nem biztos, hogy el kéne olvasnia.... nem sértegetni akarok, egyszerűen az én saját véleményemet írom le, amit senkinek se kötelező elfogadnia, megértenie.
Rögtön egy idézettel vágok bele a mondandómba: „És ez a Barry*? Ez a Barry egyesíteni fogja a világot. Ő meg a sok hozzá hasonló, akik most a világtól távol, kollégiumaikban szunnyadnak, egyesíteni fogják a világot az ő Krisztusuk nevében, és mire befejezik, a világ nagyon-nagyon messze lesz Krisztustól – attól a Krisztustól, aki vérezni tudott -, de ők ezt nem fogják látni, és ha látják, se törődnek majd vele. Mosolyogni fognak, és örvendezni az egyház haladásán. És ha ez a vérző, síró, szenvedő Krisztus ellátogatna abba az átalakított, egyesített világba, ha leszánkázna a szivárványon, hogy gyorsan megszemlélje azt, amit az apja egyszer valamikor játékos kedvében elindított, meg sem ismernék, nem üdvözölnék Messiásként, de másként se. Nem is feszítenék keresztre. Addigra annál már felvilágosultabbak lesznek. Nem is vádolnák – milyen nevetni való – se boszorkánysággal, se bujtogatással. Bedugnák egy elmegyógyintézetbe, mint engem, ahol analizálnák a vérét meg a könnyeit kémiailag meg pszichológiailag, és az orvosi jelentés leszögezné, hogy a páciens nagyzási téveszmékben szenved, valamint egyéb hallucinációkban, mint azt a szeretetre tanító prédikációi bizonyítják. Súlyos esetben - és ha valaki azt állítja magáról, hogy ő Jézus Krisztus, az súlyos eset-, gyógyszerekkel próbálkoznának, ha az sem segítene, eltávolítanák a homloklebenyt, és végül kigyógyulna. Barry ragyogó egységesített világában mindenki számára lenne hely, kivéve Krisztust. Miután harminchárom éves lett, nem volt hely a földön Krisztus számára, és azelőtt se volt sok. És most már késő. Most már minden helyet elfoglaltak az egyházak.”
/Peter Marshall – Nincs helyed a temetőben/
*: Barry egy elvakult alak, aki lelkésznek tanul a könyvben
Krisztus tanait bekebelezte a politika, az egyház, átformálták a zsinatok, a szeretet vallásából egy elvakult zagyvaság lett. Mert ha egy gondolatot, ha egy eszmét, ha egy hitet a sokaság magáévá tesz, le kell egyszerűsíteni, sok értékétől meg kell csupaszítani. És az emberek akkor elfogadják vakon és buzgón, és vezetőket választanak maguknak. És a vezetők (akik szintén csak egyszerű és önző emberek), mivel hatalmat kaptak, szintén elvakulnak, és a hatalomtól megrészegülve, a politikától befolyásolva (a politikától, aminek pont semmi köze nem lenne a hithez!) döntenek és ferdítenek és manipulálnak jóformán a saját javukra. (Jó esetben. Rossz esetben kereszteshadjáratot, vagy egyéb fegyveres háborút indítanak az "igaz tanok" terjesztésére, vagy egyéb szent cél beteljesítésére.) Krisztus mondásai elvesztek az újítások káoszában. Népszerűségében eltompult az igazi értéke, beolvasztották, és ahány nép, annyi formájára formálták. Új vallások váltak ki belőle, ahol a földi gazdagságot hirdetik, az egyéni boldogságot.
„A glória ha lassan elveszett,
Még megmarad a vérengző kereszt.”
/Madách Imre – Az ember tragédiája/
Az igazi érték kiveszett, az emberek mégis belekapaszkodnak a magának egy kínzóeszközt jelképnek választó vallásba. Vagy pedig ott a megkérdőjelező réteg, aki nem tud hinni ebben a politikával megmérgezett útvesztőben, és önmaga kezdi el keresni istenét/isteneit, hitét; vagy magába roskad, mert ilyeneket nem talál. Az elvakultság megöli azt a lehetőséget, hogy megtaláljuk önmagunkban az igazságot. Én irigylem is azokat, akik el tudnak ilyen egyszerűen és egészben fogadni egy egész vallást (legyen az bármelyik vallás) és sajnálom is. Irigylem, mert segíti őket az életben, ez magyarázat mindenre, támasz a nehéz időkben, helyzetekben, társ a magányban, vigasz az igazságtalanságban. Viszont szánom, mert minden vallás azt hirdeti, hogy övé a teljes, kizárólagos igazság, és egy szűk látókör börtönébe lök. Így kerülhetünk legtávolabb a bennsőnktől, a lelkünktől, és az eredeti tanítástól (ha van ilyen:))...
