HTML

Szellemi pezsgőtabletta

Ránk fér egy kisebb szellemi pezsgős az elhülyülő világunkban, nem célunk egetrengető filozófiai gondolatok közvetitése, mindössze azt akarjuk elérni, hogy megosszuk egymással szemléletmódunkat, világnézetunk, kicsit diskuráljunk, gondolkodjunk arról, ami minket körbe vesz, amiben élünk.

Friss topikok

  • Anyád a baráthal: Nem csak a csöveseket lehet megvenni. A politikusokat is. Azokat persze nem lehet egy kisfröccsel ... (2016.01.02. 22:15) Hülyéknek áll a világ
  • moc: Nem egészen, mivel én nem azt mondom, hogy bezzeg az x időben/században, hanem egy folyamatról bes... (2009.06.24. 10:59) Cukormentes kóla
  • béci: Az agyatlan tárgybeszerzés előzménye szerintem nem vágy, hanem félelem. A hervadt szépségű ötvenes... (2008.05.10. 09:37) Konzumidiotizmus a javából
  • béci: Az emberek néha okosabbak, mint gondolnánk. Hogy éppen milyen stílus az, amit mindenki követ, az a... (2008.05.10. 09:25) Amerika áradása
  • Jencike: "...egy anya (egy jó anya) ha kell megvonja saját magától..." Ez az alsószint, "szex, szaporodás,... (2008.03.31. 10:10) Maslow megmondja a frankót

Linkblog

Amerika áradása

2008.02.17. 15:39 :: moc

    A gondolatátviteles cikk után éles váltás lesz ez, bár szerintem ez elég égető problémája az amerikanizmus árterületében élő, gondolkodó embereknek.

    Hogy az elején kezdjem, másnaposan vasárnap délután átadtam magamat a punnyadásnak. Egyáltalán nem szoktam tv-zni, pont ezért azt gondoltam, ha már egyszer leülök, adjam meg a módját is. Úgyhogy gátlástalanul elkezdtem nézni azt hiszem a zone clubot, amin pont egy emberátalakító-robotcsináló műsor ment. Az volt a lényege, hogy egy 40-es évei közepén járó anyát - aki ugye a szülés után már nem érezte magát olyan szexinek, mint régen - átalakítsanak szexi nővé plasztikai műtétek nélkül. Hát uramisten, ezt az agymosást! A nőnek van egy 10-12 év körüli kislánya, de ő ahelyett, hogy vele foglalkozna, elmegy egy több hetes "tréningre", ahol "bombázót faragnak belőle"... A fantáziátlan, unatkozó, degenerált társadalom szülöttje ez a nő, akinek annyi fantáziája nincsen, hogy kihasználja az adottságait, ráadásul célt tévesztett, hiszen már nem abban a helyzetben van, hogy a külső ennyire számítana, hiszen van családja, aki elfogadja őt. A film végén persze sikerül a nagy küldetés, meghatódott arcokat láthatunk, könnyek csorognak, mosolyognak, "igen, sikerült még egy embert robottá alakítani"... Kapcs. tovább. a másik adón ránctalanító krémet reklámoztak egy 20 év körüli nőn. Mosolygott, és ugye a szeme körül mosolyráncok alakultak ki. Bájos karaktervonás. De mit tesz a média? Tüntessük el, legyünk egyformák. Nem is egyszerűen egyformák, hanem "tökéletesek". Kövessük a trendet, minden meg van adva, legyünk barna bőrűek, ilyen haj, olyan mell, amolyan szem, alkat, stb. Az újságokban, amiket tizenéves lányok nézegetnek - az a korosztály, akinek éppen kialakulófélben van a teste, és ekkor dől el, hogy elfogadja-e magát, vagy sem - szóval az újságokban, is tucatszám láthatjuk a mintarobotnőket és mintarobotférfiakat. De ha mind ez nem lenne elég, még azt is megszabják, hogy mit hallgass, hogyan öltözz (legaláb évente cseréld a ruháid), mit mondj a másik nemnek, mi a trendi szórakozási/életmód. Egyszóval (többé már nem utópia) megteremtették a legirányíthatóbb emberi fajt: a tucatszajhát (mindkét nemben): szép, csak meg ne szólaljon.

    Amerika agresszív kanként tör előre, Európa pedig szétteszi a lábait előtte. A média kizárhatatlanul megvetette a lábát az emberek életében a tv-n, számítógépen, újságokon, rádiókon keresztül. Egységes, butított, könnyen irányítható nyájjá leszünk, ahol nincsen helye a "feketebárányoknak". De talán nincsenek is feketebárányok, mert a lázadások is divatirányzatokká válnak, ha eleve nem úgy indultak. Minden attól hangos, hogy valósítsuk meg önmagunkat, legyünk egyéniségek. Csak éppen az az icipici ellentmondás akad útközben, hogy azt is a média akarja megmondani, hogy milyen egyéniségek legyünk. Eldeformálódott az értékrendszer, és már minden e szerint van irányítva. Az egyéniség (a látszat ellenére) beleolvad a tömegbe. Eggyé válunk a tömeggel, és mégis oly távol az emberektől.

    Ajánlott irodalom: Slawomir Mrozek: Tangó, Erich Fromm: A szeretet művészete (a nyálas cím ellenére nagyon jó könyv), és naná: Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben. :)

1 komment

Címkék: media amerikanizmus tucatember

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemipezsges.blog.hu/api/trackback/id/tr92342828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

béci 2008.05.10. 09:25:10

Az emberek néha okosabbak, mint gondolnánk. Hogy éppen milyen stílus az, amit mindenki követ, az a véletlentől függ.

A stílust követni kell. Pontosabban annak a közösségnek a stílusát, ahová tartozunk. Olyan ez, mint amikor mások kedvéért nem böfögök az asztalnál, vagy leveszem a sáros cipőmet az ajtó előtt. Aki a barátai kedvéért pl. EMÓS lesz, főként a közösséghez tartozását hírdeti ezzel. Aki a különlegességét hírdeti, az lenézi a társait, vagy önző.

Idősebbek azt szokták mondani, hogy "jaj de sajnálom a fiatalokat, hogy ilyen gonosz világban kell felnőniük". Én viszont azt gondolom, hogy a fiatalok minden közegben fel tudnak nőni. Mindenki ugyanannyira marad értékes, a közegtől függetlenül.

Összefoglalva: szerintem a cikkben említett rossz társadalmi folyamatok nem az egyes emberekben tesznek kárt, a társadalmi együttműködést veszélyeztetik csak. (csak?)
süti beállítások módosítása