Volt szerencsém eltölteni pár napot Svájcban. A tisztaságon, az ország fejlettségén és a baromi drága árakon kivül találkoztam két nagyon szembetűnő dologgal. Az első meglepetés akkor ért, mikor a határőr szívélyesen üdvözölt és mosolygott, gondoltam ez valami bevett szokás, de ahogy egyre többet érintkeztem átlag emberekkel, úgy vettem észre itt ez a normális. Mármint az, hogyha bemegyek a boltba akkor mosolyog az eladó és ráadásul még olyan hihetetlen jókivánságot is lehet hallani tőlük, hogy kellemes hétvégét stb. Persze nem csak a siparadicsomokban, hanem a belvárosban is. Az újabb meglepetés akkor ért mikor elindultam a zebra felé, a kocsik azon nyomban megálltak és átengedtek, azt hittem a Marson járok, s sűrű fejbiccentésekkel ismertem el a sofőrnek e nemes gesztust.

    Mivel a jót könnyű megszokni, már harmadnapon teljesen asszimilálódtam a helyi lakossággal, elfeledkeztem már a pesti zöldséges bamba arcáról, a csövesek rothadó büzéröl és hiányzott a küzdelem is, melyet mindennap meg kellett vivnom a zebrán átkeléskor. Kezdtem jól érezni magam az utcán, a boltokban, s nem lesajnált kispolgárként kellett járnom-kelnem.
   
    Mielőtt még disszidáltam volna ismét visszahoztak kis hazánkba, ahol egy búvalbaszott határőr morgása tudatta velem, hogy megjöttem és a legelső zebrán majdnem halálra gázoltak! Ez az, újra otthon vagyok! A sort folytathatnám kismillió bosszantó dologgal, de szerintem mindenkiben felsejlik egy-két negativ tapasztalat.
   
    Lehet itt aztán sirni, hogy ilyen rosszul élünk meg olyan rosszul, de az, hogy esetleg a szolgáltató (ld. eladó, vámos stb.) egy kicsit kedvesebb legyen, talán vevőnek nézzen, vagy legalábbis olyannak akiből él, illetve a zebrán át tudjak menni, marhán nem kell pénz. Lehet szidni a politikusokat nyugodtan, meg mindenkit rajtunk kivül, de az ország olyan, mint amilyenek a lakói!  Sokan nyöszörögnek, hogy "bassza meg az xy, miatta élek igy", de basszátok meg ti is! (Tisztelet a kivételnek, mert jó példa is van!)