Mi van azzal aki éhes, vagy nem érzi biztonságban magát, annak nem is lehet igénye a tiszteletre és elismerésre? Maslow rendszere ennél azért rugalmasabb. Azt mondja, hogy nem szükséges 100 %-os kielégítettség ahhoz, hogy a piramis magasabb szintjein lévő szükségletek működjenek.

    Oké, oké ez mind szép és jó, de mi köze van ennek a Pannon pumához? Magyarországon az emberek nagy része létminimumon él vagy kissé felette, tehát a fiziológiai szükségletük nem mondhatóak teljesen kielégítettnek. Ebből kifolyólag nehezebben lépnek egy magasabb lépcsőfokra, ergo amíg az a gondja a sarki hentesnek, hogy a hóvégén tud-e génkezelt búzából készült vizezett kenyeret vagy húson kívűl szinte mindent tartalmazó és a fél periódusos rendszert felvonultató parizert venni, addig nem fog mosolyogni valószínűleg a vevőre, úgy mint a tejbetök! Erről eszembe jutott egy vicc: bemegy a kisnyugdíjas a boltba és kér 5 dkg parizert, erre az eladó: "Nah, Manci néni, csak nem vendégek jönek...?" -sírva nevet (vígad) a magyar.

    Persze kérdezhetnétek, hogy mi lesz a sok kis dzsipós kopasz "értelmiségiekkel", hisz' nekik aztán tényleg van pénzük és mégis a néha feltörni vágyó emberséget már csírájában elfolytják. Most főleg az átlagemberekről beszélek, azokról, akik munkával szerzik a mindennapi betevőjüket. Érdemes ezen elgondolkodni, vajon tényleg csak anyagi vonzata lenne civilizált viselkedésnek és a figyelmességnek? Persze a kérdés nem ilyen könnyű és egysíkú, de egy biztos: ez is hozzájárul, ahhoz amilyenek az emberek, vagy amilyenek nem...