A gondolatátviteles cikk után éles váltás lesz ez, bár szerintem ez elég égető problémája az amerikanizmus árterületében élő, gondolkodó embereknek.

    Hogy az elején kezdjem, másnaposan vasárnap délután átadtam magamat a punnyadásnak. Egyáltalán nem szoktam tv-zni, pont ezért azt gondoltam, ha már egyszer leülök, adjam meg a módját is. Úgyhogy gátlástalanul elkezdtem nézni azt hiszem a zone clubot, amin pont egy emberátalakító-robotcsináló műsor ment. Az volt a lényege, hogy egy 40-es évei közepén járó anyát - aki ugye a szülés után már nem érezte magát olyan szexinek, mint régen - átalakítsanak szexi nővé plasztikai műtétek nélkül. Hát uramisten, ezt az agymosást! A nőnek van egy 10-12 év körüli kislánya, de ő ahelyett, hogy vele foglalkozna, elmegy egy több hetes "tréningre", ahol "bombázót faragnak belőle"... A fantáziátlan, unatkozó, degenerált társadalom szülöttje ez a nő, akinek annyi fantáziája nincsen, hogy kihasználja az adottságait, ráadásul célt tévesztett, hiszen már nem abban a helyzetben van, hogy a külső ennyire számítana, hiszen van családja, aki elfogadja őt. A film végén persze sikerül a nagy küldetés, meghatódott arcokat láthatunk, könnyek csorognak, mosolyognak, "igen, sikerült még egy embert robottá alakítani"... Kapcs. tovább. a másik adón ránctalanító krémet reklámoztak egy 20 év körüli nőn. Mosolygott, és ugye a szeme körül mosolyráncok alakultak ki. Bájos karaktervonás. De mit tesz a média? Tüntessük el, legyünk egyformák. Nem is egyszerűen egyformák, hanem "tökéletesek". Kövessük a trendet, minden meg van adva, legyünk barna bőrűek, ilyen haj, olyan mell, amolyan szem, alkat, stb. Az újságokban, amiket tizenéves lányok nézegetnek - az a korosztály, akinek éppen kialakulófélben van a teste, és ekkor dől el, hogy elfogadja-e magát, vagy sem - szóval az újságokban, is tucatszám láthatjuk a mintarobotnőket és mintarobotférfiakat. De ha mind ez nem lenne elég, még azt is megszabják, hogy mit hallgass, hogyan öltözz (legaláb évente cseréld a ruháid), mit mondj a másik nemnek, mi a trendi szórakozási/életmód. Egyszóval (többé már nem utópia) megteremtették a legirányíthatóbb emberi fajt: a tucatszajhát (mindkét nemben): szép, csak meg ne szólaljon.

    Amerika agresszív kanként tör előre, Európa pedig szétteszi a lábait előtte. A média kizárhatatlanul megvetette a lábát az emberek életében a tv-n, számítógépen, újságokon, rádiókon keresztül. Egységes, butított, könnyen irányítható nyájjá leszünk, ahol nincsen helye a "feketebárányoknak". De talán nincsenek is feketebárányok, mert a lázadások is divatirányzatokká válnak, ha eleve nem úgy indultak. Minden attól hangos, hogy valósítsuk meg önmagunkat, legyünk egyéniségek. Csak éppen az az icipici ellentmondás akad útközben, hogy azt is a média akarja megmondani, hogy milyen egyéniségek legyünk. Eldeformálódott az értékrendszer, és már minden e szerint van irányítva. Az egyéniség (a látszat ellenére) beleolvad a tömegbe. Eggyé válunk a tömeggel, és mégis oly távol az emberektől.

    Ajánlott irodalom: Slawomir Mrozek: Tangó, Erich Fromm: A szeretet művészete (a nyálas cím ellenére nagyon jó könyv), és naná: Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben. :)