Most (annak örömére, hogy már ilyen rég nem írt egyikünk sem) a művészetről, mint hivatásról szeretnék írni, azon belül is a kortárs képzőművészetről.
Alapjáraton az emberek idegenkednek a kortárs művészettől, és inkább néznek a múzeumokban impresszionista festményeket, historizáló szobrokat, realista munkákat vagy az antik művészet remekeit, amik esztétikus élményt nyújtanak. És itt általában meg is áll az időszalag, a saját korunkat meg se közelítik. Pedig a letűnt korok emlékeit felfejteni (bár látszólag, a valósághű kidolgozás miatt érthetőbbek) sokkal nehezebb, hiszen nem csak a divat, a konyha és egyéb szokások, de a gondolkodás is változik az idő múlásával.
Ezen a képen is láthatjuk, hogy az élethű kidolgozás nem egyenlő az érthetőséggel. Első ránézésre ez egy csendélet, amire mindenféle tárgyat zsúfoltak. Felismerhető egyenként, hogy mi micsoda, csak éppen ez nem elég. Ezen a vanitas csendéleten minden egyes tárgynak jelentése van, méghozzá az élet hiúságát vannak hivatva hirdetni, miszerint a szépség a halállal együtt elmúlik: "Vanitas vanitatum". Tehát egyáltalán nem értelmezhető könnyen a kép, pláne minden háttérinformáció hiányában. Sőt, még a tökéletesre élezet technika se adja meg a löketet a felfejtéshez.
Tehát a látszólag érthető kép se nyílik meg igazán, de a modern, vagy a kortárs mezőny vizuális termékei is zárva maradnának? Hol a hiba? A művészben? A közönségben?
Azt hiszem, hogy - párhuzamosan a tudományos, technikai vagy bármilyen területen bekövetkezett hihetetlenül nagy léptékváltással - a tényleg mélyen tisztelt publikum lemaradt szemléletében a művészettől. Talán hivatkozhatnék most az oly sokszor emlegetett felgyorsult társadalomra, de inkább a gondolkodásra szeretnék kitérni.
A globalizáció következtében mindenféle divat, stílus, hír vagy filozófia elérhetővé vált. Ezek összemosódása túl nagy információáradatot eredményez, ami az addigi meglévőket (mint például az európai embernek a keresztény vallást) kibillenti az egyensúlyából. Ez egy hosszan tartó folyamat, aminek az eredménye véleményem szerint az, hogy az emberiség második tinédzser korát éli, mikoris mélyebben keresi az igazát, mint valaha. Ebben a keresésben pedig a logikus gondolkodás csúcsát képező Tudomány se segíthet hiba és hiányosság nélkül. Talán ezt a hiányt tudnák pótolni a művészek.
Erre a nyakatekert (és sűrű) gondolatmenetre szeretnék felhozni Herbert Read-től egy idézetet
"A művészek céltudatosan billentették ki biztonságából az értelmet,hogy megdöntsék a képzeletet megzabolázó lelki mechanizmusok uralmát, melyek rendes körülmények között a racionális rend és a társadalmi komformizmus érdekében hatnak."
Ha első olvasásra nehezen is értelmezhető, de mégis nagyon fontos ez a mondat. Az emberi gondolkodás rendszere ugyanis a logikus gondolkodás, csak ezzel a rendszerrel tudja felépíteni az önmagát körülvevő világ leképezését. Viszont (mint már említettem) a logikának is vannak határai, tehát ezzel az eszköztárral se írható le teljesen a világ. Talán a művész az, aki a logika rendszerét a vizuális kultúra felhasználásával próbálja megdönteni - vagy nem is megdönteni, de kiegészíteni és új dimenziókat nyitogatni. És talán ebből következik, hogy nem érti az utca embere a mai művészet jelrendszerét, mert túlságosan a logikához van ragasztva (az egyéb fogódzkodók lehullottak róla).
Ezt Jean Arp (20. századi szobrász) a következő képpen látta:
"Az én ...[munkáim]... kísérletet tettek arra, hogy megtanítsák az embert valamire, amit elfelejtett: nyitott szemmel álmodni."Talán eddig a lépésig nem jutottak el még (vagy már?) a mai ember: az ébren álmodásig. A világot fiktív vízióként is felfoghatod, és onnantól te irányítod a momentumokat. Szétszedheted és újra összerakhatod a látott elemeket (tárgyakat, jelenségeket, személyeket), a saját, szubjektív törvényeid alapján. Ez a művészet alapja. Egyfajta új látásmódot követel, amivel szétbontható és egy spirituális asztalra átfektethető a világmindenség összes része. Ott kezdődhet az egyéni kirakósdi.
Hogy ennek a kirakónak aztán mennyire kell az egész emberiségnek megmutatkoznia? Erre azt hiszem továbbra se tudok választ adni, és kezdő képzőművészként még legalább egy jó darabig keresni fogom.
