Az előítélet nem más, mint hibás vagy merev általánosításon alapuló előre kialakított vélemény. Sokak elítélendőnek tartják őket és emiatt teljesen alaptalannak is, azonban, mint mindennek ezeknek is megvan a gyökerük. Valamilyen alapja minden előítéletnek van és nem az égből pottyantak ide. Néhányan közüllünk hajlamosak ezen a "csekélységen" átsiklani és mindössze felháborodásuknak adnak hangot, bár ez a legtöbb esetben teljesen érthető, de ne felejtsük el azonban azt sem, miért jött létre az előítéletünk.
Zajlott egy érdekes kísérlet Muzafer Sherif vezetésével egy cserkésztáborban, ezt a témát boncolva, mely az alább következtetésre jutott: az előítéletek termőtalaja lehet a verseny és a konfliktus is.
A teszt során a gyerekeket két csoportra osztották, és olyan feladatokat végeztettek velük, amelyhez a csoporttagok együttműködése feltétlen szükséges volt. Egyre inkább összetartóbbakká váltak, ám ekkor a kutatók versenyszerű játékokat találtak ki nekik. Jutalmat is ígértek a győztes csapatnak. Egyre rosszabbá vált a helyzet. Egy tábori mulatság alkalmával csúcsosodott ki a gyerekek közötti konfliktus. Az egyik csoport hamarabb odaért a helyszínre, és megette a legfinomabb ételeket, míg a másik csoportnak csak a gusztustalan maradék jutott. Nagyon mérgesek lettek, és rövidesen egy igazi csetepaté vette kezdetét. Végül a kísérlet vezetői leállították a kísérletet, de a csoporttagok ekkor sem vették fel egymással a kapcsolatot. Ezután olyan helyzet elé állították őket, melyben kölcsönösen függtek egymástól. Ezzel párhuzamosan kezdett csökkenni a feszültség, és a két csoport együtt játszott.
És itt a lényeg a legutolsó mondatban; mindkét csoport kölcsönösen függött egymástól, ergo mindkettő akarta is, hogy együtt működjenek, nemcsak az egyik és így sikerült csak a feszültség csökkentése...
